Néhány túrafelszerelésem ilyen közel talán még soha nem volt egymáshoz, így kissé tartózkodóan, de kíváncsian nézegették, méregették egymást.

Szia! A garázs sarkából már régen figyellek. A barátom levesz a polcról, tisztogat, kezelget és rövidebb-hosszabb időre eltűntök. Hogy hívnak?

Szia! Túrabakancs vagyok. Nem eltűnünk, hanem kiesebb-nagyobb csapattal túrázni indulunk. Vidáman lépkedek a társaim között, de legjobban a pihenőket szeretem. Olyankor a sok-sok ismerős lábbeli között nagy a zsivaj. Lelkesen meséljük, hogy milyen útvonalakon jártunk, milyen új, milyen csodás tájakon tapostuk az ösvényeket. Tervezgetjük, hogy legközelebb hol is kalandozzunk. Néha csak a párommal rójuk a kilométereket. Legtöbbször csak ilyenkor veszem észre, hogy mennyi magányos, különc túracipő is járja az utakat. Néhányan szóba sem akarnak állni velünk.
De hogy-hogy a barátod vesz le a polcról? Hiszen ő az én barátom! Ha túrázni szeretne, mindig velem jön!
Egyébként te ki vagy?

Evező vagyok – Kenu Evező. Az uncsitesóm – Kajak Evező – is itt volt az előbb.
Bakancs! Hihetetlen, amit mondasz! A barátom – és igenis az én barátom -, ha túrázni szeretne, velem jön! A szelíd folyók báját, a gyors vizeken fehéren fodrozódó szakaszok izgalmát, a tavak nyugalmát csak velem élheti át! Az azért érdekes, hogy mi evezők is sokan vagyunk ismerősök. A legjobban azt szeretem, mikor egymás mellé evezünk, csöpög rólunk a víz és adomáinkkal kacagva ámítjuk az újoncokat.
Hát te ki vagy? Miért csóválod annyira a fejed?

Sisak vagyok. Kerékpáros Bukósisak.  De odáig vagytok magatokkal! Nélkülem a barátunk el sem indul túrázni!
Mi sisakok – mert mi is egyre többen vagyunk ám! – különlegesek, divatosak vagyunk.
Gurulunk, suhanunk egymás mellett, és a parkolókban a bringa kormányára akasztva, vagy csak úgy, a csomagokra téve sugározzuk egymás felé élményeinket.
Te meg mit mosolyogsz? Talán rajtunk nevetsz? Jó a kedved, pedig meg is vagy kötözve. Ki vagy te egyáltalán? Te kis piros!

Én az Aranyjelvényes Bicska vagyok. (A nevemről majd még mesélek.) Röviden: Bicska. Talán nem is tudjátok, de minden túrátokon ott vagyok, így minden történeteteket ismerem, minden kalandotokat átéltem. A barátom – barátunk – mindenhová magával visz. Azt is tudom, hogy majd hová megyünk, kit visz magával, kik lesznek a túratársaink. Furcsán élitek meg a kapcsolataitokat! Talán azért, mert ti már legtöbbször pihentek, vagy csak picit távolabb vagytok tőle, és nem halljátok, hogy milyen átéléssel meséli közös élményeiteket, milyen lelkesen buzdítja a körülötte lévőket a természetjárás sokszínűségének felfedezésére.
A velem lévő zsinór engem semmiben nem korlátoz. Bármiben, vagy bármi alatt vagyok is, annak a segítségével hamar rám talál. Gyakran még a nyakába is akaszt, hogy keresnie se kelljen.

Legközelebb hol is találkozunk?