Vízi programokban is eseménydús év volt az 1968-as a „hazánk legfiatalabb városa” életében. A vízi úttörők Szegedig, a KISZ-esek Szolnokig tartó vízitúrája és a szófiai VIT tiszteletére rendezett „barátság túra”, az országos rendezvény-sorozat „Kelet- és Észak-Magyarország fiataljainak reprezentatív túrája” után innen rajtolt az I. nemzetközi Tisza-túra.
Vonatozó kajakok
„Az érkező külföldi és magyar természetjárók egymás után vertek tábort a sárospataki vár alatt készített táborhelyen. Az állomáson nagy feltűnést keltett a szokatlanul mozgalmas kép, kajakokkal, evezőkkel és egyéb, a túrához szükséges fontos felszerelési tárgyakkal érkező vendégek sokasága.” (Északmagyarország, 1968.07.30.)
Hangulatfokozó tisztelgés
A várossá avatásra „lelkes hangulatban, ünnepi érzésekkel” készülő kisvárossal ismerkedés után a vb-elnöke és a város vezetői a tanács dísztermében adtak fogadást a túra rendezői és a külföldi vendégek tiszteletére.
Poros, sáros állócsillag
Patakot a történelem XX. századi ütései határmentivé szorították. Az egykori központi szerepét a közigazgatási átszervezések hatásával is elvesztő, de állandóan 14 000 körüli lakosú nagyközség ekkor már rendezetlennek tűnő, műemlékekben gazdag, nagyon értékes, de omló vakolatú, gondozatlan házakban bővelkedő, mégis az idelátogató turisták szemében kedves, és feltétlenül jobb sorsra érdemes iskolaváros, poros, sáros történelmi állócsillaggá szürkült.
Csodálkozhattak azon is, hogy itt – a MÁV állomásra menetrendszerűen bedöcögött a Bodrogköz-Hegyközi Kisvasút – az itt élők életében jelentős szerepet játszó, de pontosan ebben az évben halálra ítélt – szerelvénye.
Vannak emlékképeid hozzá?
A közel 200 résztvevőt elkápráztathatta az épülő víz- és szennyvízcsatorna árkaival átszabdalt település, a vártemplom restaurálása, az intenzív leletmentő ásatások, a vár turisták számára is járhatóvá tétele építkezései, a vármúzeum kiállításainak megújítása, a Bodrog-part vár felőli oldalának megtisztítása, a várfal földből való kiemelése. Sárospatak lakosai „történelmi jelentőségű reneszánsz”-ként élték meg az épületek csinosítását, tatarozását, az utcák parkosítását, a kollégiumi kert megfiatalítását, az iskolakert felújítását, szoborparkjának bővítését.
Már akkor!
A fejlesztési elképzelések között szerepelt egy vízitelep kialakítása is. A „Bodrog-parti Athén” – előretolt helyőrségként – a „kétfejű” Nemzetközi Tisza Túrák szerény induló állomása volt 1986-ig.